Tesszük ezt úgy, hogy nem gondolkodunk annak következményén, mit okozhat mindez a testünknek, eszünkbe sem jut, hogy egy tökéletes élő szervezetet táplálunk nap, mint nap. De mivel is? Emészthetetlen és élettelen dolgokkal, mérgekkel, melyek roncsolják a testünket, melynek jelzéseit figyelmen kívül hagyjuk, és különféle mondvacsinált önáltatásokkal bebeszéljük magunknak, hogy pl. a cukorra szüksége van a szervezetnek, de azzal már nem törődünk, hogy milyen minőségű és honnan származik az a cukor.

A sok egészségtelen étel éltető energiát von el a szervezetünktől, ami idővel kibillen egyensúlyából. Mivel lelkileg és érzelmileg kisemmizzük önmagunkat, érzelmi játszmáink fogja vagyunk, ezért a testünk szinte folyamatos energia veszteségtől szenved. Elég egy érzelmi sokk, és máris megvan a baj: a felhalmozott méreganyag a testünk ellen kezd dolgozni.  

Kapcsolódó videó: 

"Fogd be a szád!" Az érzelmi elfojtás

Mostanában egyre gyakrabban látom, hogy az emberek menekülnek az érzéseik elöl és divat lett a "szedd össze magad!", "ne nyavalyogj!", "ez mindenkivel megesik" jelmondatok áradata, és ha véletlenül találkozunk valakivel, aki képes őszintén beszélni arról, ami benne zajlik, attól menekülünk jó messzire, a "Jaj, csak nem megint ez az érzelgős?" felkiáltás kíséretében.

Érzéseink tudatos megélése helyett, kiiktatjuk őket, az "úgy csinálni, mintha minden rendben lenne" hozzáállást követve. Ez óriási hiba, hiszen az érzések éppen arra szolgálnak, hogy eljuttassanak minket betegségeink okának gyökeréhez.

Mivel nem vagyunk urai érzéseinknek, ezért nincs velük igazi kapcsolatunk, így kommunikálni sem tudjuk őket. A kiegyensúlyozott kommunikációra való képtelenség számos zavar forrása: erősödnek elfojtásaink vagy éppen kitörnek ott és ahol nem kellene, nem tudjuk képviselni mindazt amiben hiszünk, nem merünk őszinték lenni, mert félünk a következményektől.

Elfojtott érzéseink mögött minden esetben fájdalom van - ezért menekülnek oly sokan, ha szembe kell nézni vele, pedig éppen a fájdalom megélése nyitja meg a kaput a gyógyulás felé. 

Kapcsolódó videó: 

"Tanulj gyerek! Hányast kaptál megint? Többet dolgozom, kell a pénz!" Szeretethiányos ál-családok és ál-párkapcsolatok.

Mivel érzelmeink kifejezésének mikéntjét a családban tanultuk meg, természetesen a családban keresendők az elfojtás okai is, hiszen később ezek a beidegződések hatnak ki emberi kapcsolatainkra. A szülőnek kiszolgáltatott, stressz alatt élő gyerek korán megtanulja, hogyan fojtsa el érzéseit, főleg a teljesítmény milyenségétől való félelem következtében. "Megfelelek apunak/anyunak? Elég jó vagyok? Mi lesz velem, ha mégsem?"  

Manapság ez tetéződik a csonka családokban, ahol a gyerek többnyire az apai érzelmi oldal folyamatos hiányától szenved, amit igyekszik pótolni - teljesítménnyel vagy evéssel, sőt igen korán betegségekkel kompenzál.   

Kapcsolódó videó: 

"Van munkahelyed? Férjhez mentél? Megnősültél? Lakás?"

A társadalom csomag megvásárlása

A családrendszereket alkotjuk meg a társadalomban is, így az nagyobb léptékben visszatükrözi mindazt, amit kicsiben a családban tapasztalunk illetve teremtünk. A társadalom csomag megvásárlása az emberi természet ellen való, ezért beteggé tesz. Ez persze nem jelenti azt, hogy feltétlen megbetegszel, ha házasságban vagy, munkahelyed van és lakást vettél magadnak. Egy nem működő házasság fenntartása, a vagyon gondolkodás nélküli halmozása és egy olyan munka végzése, amit nem szeretsz betegíthet csak meg. A társadalmi elvárások egyenlők a szülői elvárásokkal, ha nekik akarsz megfelelni szabadság helyett, akkor tévúton jársz. Ha a lelked a társadalom csomagot akarja, ám legyen, ha te ettől érzed jól magad, ám legyen. Te választasz. 

"Utálom magam! Ronda/kövér/buta/szerencsétlen vagyok!"

Gondolati zűrzavar, beteges önromboló gondolatok 

Hagyjuk, hogy gondolataink szelektálás nélkül cikázzanak az elménkben, megteremtve így hamis vagy fél igaz valóságunkat, amiről aztán elhisszük, hogy ez az ÉLET. Ennyi és nem több. A fejben való létezés biztonságos, ezért mindent onnan szeretnénk irányítani, az érzelmeinket és a testünket is. Veszélyes tévút! Meg kell tanulnunk bízni az érzéseinkben és a testünkben. Ahhoz, hogy erre képesek legyünk, az elme és a gondolatok kizárólagos uralmáról le kell mondani, és megtanulni úgy irányítani gondolatainkat, hogy építsék életünket, ahelyett, hogy megbetegítenének. 

"Figyeljem a csomagolást a boltban? Hagyjál már! Arra nekem nincs időm!" 

A Föld kisemmizése

Hiszünk benne vagy sem, aszerint cselekszünk-e vagy sem, teljesen mindegy, a mondás igaz: amit a Földdel teszünk, azt önmagunkkal tesszük. A betegségek kapcsán intelligens testünk reagál mindarra a pusztításra, ami körülöttünk zajlik, mert a tested tudja, hogy egységben létezik a Földdel.

Ebben a tekintetben érdekes kettősség zajlik: a globális változásra, amit spirituális szempontból a Föld energiaszint megemelkedésének nevezhetünk, szintén betegséggel reagál a testünk! Hogyan lehetséges ez? Úgy, hogy sokkal érzékenyebbé válunk, te is, én is és mindannyian.

Ezen a ponton elérkeztünk a tudatosság elengedhetetlen fontosságához! Már nem eheted, amit ettél, mert a tested egyre kevésbé tűri a műanyagot és a mérgeket, már nem játszmázhatsz, mert a tested visszavág, már nem élhetsz elfojtások között - a tested gyorsabban és intenzívebben jelez! (lásd rákos megbetegedések ugrásszerű megnövekedése)

A tested felkészít az új minőségekre, az új energiákra, az új életre, egy jobb világra. Kíméletlenül figyelmeztet, hogy letértél az útról, amin járnod kellene - betegség formájában. A tudatosság hiánya betegít meg!

Ha tetszett, kérlek oszd meg, a kép alatti F betűre kattintva!   

Kapcsolódó blog: Hogyan gyógyuljunk ki betegségeinkből?