Kalandor NŐ

Nem, nem írtam rosszul, ez így - két n-nel és csupa nagybetűkkel - maga a SZÜNNET!

Van ilyenkor dínom – dánom, összegyűlnek nagyok és kicsik, hangosan szól a zene – kizárólag török klarinét és dobok, visszhangzik az egész környék – a kisfiút körbemetélték! Igen, ez nemcsak egy titkos, csendes beavatkozás és a férfi – bocsánat - kisfiú beavatása a férfiasság rejtelmeibe, hanem annál sokkal több:

A büszke és egészséges férfi önkifejezés megalapozása!

Szóval megtörténik a körülmetélés. Tudom, beindul az európai agy: „Jaj, ezek a törökök, meg a muszlimok, meg az iszlám … miket csinálnak szegény kisfiúval, mennyire fájhat neki, micsoda hülyeség ez”. És így tovább.

(Amennyire utána néztem, manapság ez már érzéstelenítéssel zajlik, rengeteg írás található a neten a pozitív egészségügyi hatásokról. Természetesen mindez vallási köntösbe bújtatott szertartás. Kizárólag csak a saját élményeimet, benyomásaimat és véleményemet írom arról, amit tapasztaltam).

A körülmetélés után ország – világ tudtára adják, hogy a kisfiú immáron belépett a nagyok táborába: beültetik az Audiba, Renaultba, Daciaba vagy egyszerűen csak egy lovaskocsiba – kinek, amije van – és végig viszik hangos dudaszó kíséretében a városon, falun. Ő pedig büszkén kihúzza magát, mert az apukája, a nagypapája és a dédnagypapája, meg ki tudja hány felmenője még, szintén így csinálta.

Selyem kaftán, turbán, Aladdinos cipő

– ezek bizony egy kisherceg ruhái. Egy kishercegé, akit a szertartás következő lépéseként, az utcai ünnep keretében, egy trónra ültetnek, majd az idősebb férfi rokonok behozzák őt és a táncolásra - ünneplésre kijelölt utcai helyszín közepére helyezik.

A java még csal most jön: a papa és a férfi rokonok áldásos irányításával, a kisfiú hirtelen egy pénzeső közepén találja magát: „Ezt megérdemled fiam, neked ez jár! Ettől vagy férfi: a pénzt te teremted, a pénz az öledbe hullik, nem kell semmi mást tenned, csak bíznod benne! Mi hozzásegítünk téged ehhez”.

Majd az összes nőnemű rokon lassan elkezdi körbetáncolni őt, finom, nőies mozdulatokkal

– neki pedig kötelező tisztelettel végig kell azt nézni, továbbra is a trónján ülve. Na, most megszólalhat belőled az európai nő: „Micsoda? Még hogy a csípőmet ringassam egy 6 éves kisfiú előtt, akinek úgyis csak az egóját növelik ezzel a haszontalan ünnepel! Na, én erre biztosan nem lennék képes”.

A jó hír az, hogy neked nem is kell megtenned! Hiszen itt, mi Európában nem is teszünk ilyeneket, mi vagyunk a laza és (ál)szabad büszke nők, akiknek oly sokszor fogalmuk sincs arról, hogy a zabolátlan és erőteljes férfi energiát hogyan kell meglágyítani és finomabbá, gyengédebbé tenni. Vajon mikor kell megtanítani egy férfit - és ezzel együtt egy kislányt - arra, hogy ezt értékelni tudja? Értékelni azt, hogy az anyukája, a nagymamája, a nagynénikéje, a fiatalabb rokon lányok és idősebb nők körülötte táncolnak és őt ünneplik? A nők pedig büszkék és jól érzik magukat ettől. Láttam. Figyeltem. Öröm ünnep volt. Nagy dolog.

Egy kis szösszenet még:

Szerinted mit hihet magában az a 6 éves kisfiú, akit lányok és asszonyok táncolnak körbe és ünnepelnek egy egész napon át, a körülmetélés után? Vajon ha idősebb lesz és férfivá cseperedik, hogyan fog viszonyulni a nőkhöz, önmagához, a világban elfoglalt helyéhez? Feltételezem éppen úgy, ahogy azt Törökországban tapasztalom: magabiztosabb lesz, gátlásosság nélkül közelíti majd meg azt a valakit, akit kiszemelt magának.

Ha tetszik a nő, addig próbálkozik, amíg az övé nem lesz. Ha mégsem sikerül, akkor próbálkozik tovább, nem nyalogatja a sebeit hetekig vagy uram bocsá' hónapokig, és nem gondolkodik ugyanennyi ideig azon, hogy vajon a nő közelébe férkőzzön-e, ha az éppen megtetszett neki. A pillanatban él. A pillanatnak és a mának szenteli az életét.