Kalandor NŐ

A téma azért lett újfent aktuális, mert történt ugyanis, hogy ovi angolt tanítok. Megint.

Egy kis betekintő:

Első alkalommal, egy meglehetősen cserfes és eleven csapatot sikerült összehozni 4-6 évesekből, a nagy tornateremben, aminek eredményeként sem a saját, sem a gyerekek, sem pedig a magnó hangját nem hallottuk. Mindegy, azért valahogy átküzdöttük magunkat a 45 percen. Mindig az első a legnehezebb. 

Éppen színezgettünk, amikor az óra kellős közepén kinyílt az ajtó, és az óvónő behozott egy újabb, kb. 80 cm-es tanítványt, elnézést kérve, hogy őt elfelejtette az előbb, meg különben is még aludt.

Hm. Lóci meglehetős lazasággal rohangált a többi gyerekkel, akik nála mind legalább 10-20 cm-el nagyobbak voltak, az éveinek számáról (összesen 3 egész 5 tized) nem is beszélve. A kis vagány.

Az órának vége lett, mindenki szétszéledt, én pedig éppen a kijárat felé tartottam, amikor összefutok Lócival és anyukájával a folyosón. Az anyukája bűnbánóan rám néz, és elnézést kér, de úgy tűnik Lóci kiharcolta, hogy bemenjen, ő ugyanis nem akarja, hogy angolra járjon, mivel még kicsi.

Ebben a pillanatban, a látszólag meditatív állapotban sertepertélő Lóci, meglehetősen erélyes hangon, az anyukájának szegezte a kérdést: "Ki kicsi???"

Innentől fogva, egyrészt nem bírtam abbahagyni a nevetést, másrészt arra gondoltam: Huh ... vajon mikor veszítjük el az öntudatunkat, ha 3 évesen már ilyen nagy mértékben a birtokában vagyunk? 

A történet folytatódik. A következő angol óra alkalmával nyílik az ajtó, és ugye nem nehéz kitalálni, hogy ki jött be az anyukájával. Lóci valamit elhagyott, és ebben a csoportban kereste. Amikor meghallotta, hogy angol van, sírni kezdett, nem akart kimenni. Az anyukájának ezúttal finom erőszakot kellett alkalmazni a távozásra.

És a 3. alkalomnál tartunk, amikor is ...

Lóci óriás lesz!!!

Ugyanis az angol csoport oszlopos tagjává válik! Kiharcolta! És szerinted - minden túlzás nélkül - ki kiabálja a leghangosabban, hogy yellow, blue, green meg red? Hát Lóci. Ki más? Ki élvezi a legjobban az angolt? Ki csinál meg minden feladatot? Ki van folyton jelen? Hát Lóci. Ki más?  

Személy szerint olvastam mindenféle szakértői véleményt arra nézve, hogy vajon helyes-e a gyereket egy másik nyelvre tanítani ovis korban, illetve, hogy nem ártalmas-e, ha túl korán iskolaszerű tanulásra fogjuk őt. 

Bevallom nekem is voltak kétségeim a kezdetekkor, mivel nagyon nehéz kiszűrni, hogy

akkor most a szülő rejtett vágya, hogy angolul beszéljen vagy a gyerek valóban járni szeretne? 

Ha a gyerekben él a vágy, azt teszi, amit Lóci. Ha nem, akkor nemes egyszerűséggel közli azt.

A gyengébbekkel már nehezebb dolgunk van: ők inkább csak üzengetnek azzal, hogy nem igazán vesznek részt az órán, nem tudnak és akarnak figyelni, bomlasztják a társaságot. Ilyenkor mindig azt javaslom, hogy inkább ne járjanak. Előfordul, hogy enyhébb szülői nyomás hatására jár a gyerek angolra. Ezt azért engedni szoktam, ha a gyerek ennek ellenére tudja élvezni a játékos tanulást.

Mi ebből a tanulság? Hallgassunk a gyerekre!

Miért? Azért, mert igenis képes dönteni és azt hangosan kinyilvánítani. Ha nem, akkor figyeljünk rá hogyan reagál óra közben vagy előtte. 

De a legnagyobb gond, nem a gyerekkel van, hanem a szülővel (mikor nem?) aki azt hiszi, hogy fél év, heti egyszeri angollal a gyerek beszélni fog, de perfekt, vagy munkafüzeteket akar ráerőltetni, és óra után azzal zaklatja, hogy: "Na, mit tanultatok?" Ha a gyerek nem válaszol, azt hiszi nem tanultak semmit, pedig azért nem válaszol, mert szerény, zavarban van, uran bocsá' fáradt. Tudja ő, csak nem akarja produkálni magát. Ha nem tudja, az se baj. Majd tudja máskor.

Nekem és nálam az angol is játék. A gyerek tudja ezt. Van ez az angol nyelv. Élvezem. Ennyi. Ez a legfontosabb, ennél többet ne várjuk tőle! Semmit sem szabad várni tőle. Nyomást ne gyakoroljunk rá. Teljesen értelmetlen. Annál kevésbé fog bármit is megjegyezni és annál nagyobb lesz benne az ellenállás.

Úgyhogy szülők figyelem! Engedjük a gyereket az angolt is úgy tanulni, mint a magyart: azt sem rágtuk a szájába, ezt sem kell. Amit tud tud, amit nem nem. Majd megjegyzi, ha kell. Ha szükségét érzi. Ő tudja, nagyon is jól tudja. Higgyünk neki, bízzunk benne.   

Abban az állapotban kellene tehát lenni mindvégig, hogy a nyitó kérdésre válaszoljak: ha kell neki angolt tanulni, akkor majd megmondja, ha nem, akkor azt is. Ő döntse el. Ha együttműködik, nevetgél, játszik és élvezi, akkor jó neki, ha nem, akkor ne járassuk tovább! Óriási hiba ideje korán megtanítani arra, hogy létezik a kényszer nevű fogalom. Nem! Nem létezik! Az életben szabad akarat és szabad választás van, segítsük ennek kifejlődésében a gyereket. 

Neked mi a véleményed? Te mit tapasztaltál ez ügyben? 

Fent az oldalamat és a cikket is lájkolhatod. Itt lent pedig megoszthatod. Köszi szépen!