Kalandor NŐ

Szó sincs arról, hogy azt a bizonyos pikáns szüzesség elvesztési történetemet fogom megosztani veled. Ha esetleg erre gondoltál volna, akkor bocsi, ha félrevezettelek. 

Ez csupán egy rövid kis történet lesz arról, hogyan vesztettem el a spirituális szüzességemet, azaz, hogyan kerültem kapcsolatba valakivel, akinek köszönhetően már igen korán - 4 évesen - spirituálisan kezdtem "gondolkodni", és megutáltam a doktor bácsikat. Megjegyzem ez a helyzet azóta sem változott. 

Ime egy eset a csodáról, az ima, a valódi hit (nem a templomos) és a fák gyógyító erejéről, egy néniről, akik közül már csak néhányan élnek a Földön és akiket régen füves asszonyoknak hívtak (azelőtt, hogy az elme átvette a hatalmat a szív és a természet tisztelete fölött).

Szóval az úgy volt, hogy én 4 éves voltam és azon a bizonyos berekfürdői strandon összeszedtem egy szájfertőzést, aminek hatására nemcsak, hogy a szám tele lett gennyes foltokkal és csak folyadékot voltam képes magamhoz venni.

Mire hazaértünk a fürdőből már igen rossz állapotban voltam, mindez magas lázzal is járt. Bevittek az ügyeletre, ahol az orvos közölte, hogy két hétig biztosan minden nap injekcióra kell hozni a gyereket, kedves Anyuka.

Kedves Anyuka azonban semmilyen formában nem tűrte akkor sem és most sem, ha valaki szenved, főleg a gyereke nem, ezért fogta magát és gyors tempóban kirántott az orvos karmai közül.

Nem tudom minek hatására történt ez, és azt sem, hogy milyen más megoldási lehetőség volt az anyukám fejében, de azt tudom, hogy nem telt el fél óra sem, és ott termett a házunk előtt egy bácsi, aki az apukámhoz jött, mert elromlott a tévéje. A bácsi rám nézett és azt mondta:

"Hamarosan a gyereknek semmi baja nem lesz, csak vigyétek a Mamihoz!" De ki az a Mami?

"Hát a Mami az, aki az összes gyereket gyógyítja a környéken! De siessetek, mert oda kell érni Napnyugta előtt!" Ez persze már akkor is mindenkinek furcsán hangzott, de szerencsére a szüleim hittek ennek az embernek, így hát felcsöngettünk a mamihoz.

Beengedett. Fekete paraszt ruhát viselt, kendő volt a fején. Kedvesen fogadott minket, még arra is emlékszem a konyhaasztalán görög dinnye szeletek voltak. "Éppen időben jöttek" - jegyezte meg kurtán.

Aztán fogott egy lapos kést, becsomagolta egy újságpapírbaba, majd rám nézett, és azt mondta: "Csak te jössz velem, ahhoz a fához, a többiek maradjanak a távolban." 

Meglehetősen megszeppenve elsétáltam vele a fához. Megálltunk. A Mami halkan mormolva imádkozni kezdett, a kést a fa kérgén néhányszor végig húzta, majd a lapos kés peremét finoman a számhoz érintette. Ennyi. 

Lefekvés előtt már egyáltalán nem volt lázam, reggel már enni is tudtam. Még kétszer kellett menni, szigorúan Napnyugta előtt. A Mami nem beszélt, csak ment előttem, a kezét hátra téve, a kés szorongatva. Én meg követtem. A harmadik napon szinte teljesen meggyógyultam. Nesze neked kéthetes injekció kúra!!!

Azóta is ez a legnagyobb gyógyító csoda, ami velem történt.

A Mami rég meghalt és vele együtt meghaltak a valódi gyógyítás eszközei is: hit, szeretet, gyógynövény ismeret, odafigyelés. Egyébként ez teljesen nem igaz, mert ezek az eszközök ott vannak mindenkiben, ez a tudás sohasem hal meg, legfeljebb csak mostanra kihunyt a lángja.

Természetesen a Maminak hiába próbáltunk pénzt adni, nem fogadta el, sőt, még egy csomag kávét sem volt hajlandó elfogadni. Semmit!!! Ehhez gondolom nem kell kommentár. 

UTÓIRAT: Hetekig azt találgatta mindenki, vajon mivel gyógyíthatott meg, biztosan a fa kérgében volt valami - mondták. Szerintem az ima ereje vitt mindent, az, hogy a Mami akarta, hogy meggyógyuljak, tiszta szívvel!!! Azt pedig egyetlen orvosi egyetemen sem lehet tanítani.