"Lépj már ki a komfort zónádból!" - mondjuk egymásnak oly gyakran, és persze könnyedén, bele sem gondolva, hogy a divatos frázis mögött, milyen - esetlegesen mélyebb - tartalom rejlik.  

Ha valaki, akkor én kiléptem néhányszor a komfort zónámbólnéha talán túlságosan is. Kétség sem fér hozzá: ezek a kilépések mindig jó irányban erősítettek és változtattak meg. Kisebb-nagyobb kilépéseim hol jobban, hol kevésbé voltak tervezettek, de időközben rájöttem, hogy az ismeretlenre és a váratlanra úgysem lehet felkészülni, de az egészben éppen ez a szép. 

Komfort zóna lehet bármilyen élethelyzet: munkahelyi, párkapcsolati, családi, ami megköt, ami nem enged tovább lépni, ami fogva tart és unalmassá, rosszkedvűvé tesz, elkényelmesedetté tesz. Ahol nincsenek kihívások, újdonságok, ami tartalmatlan és már nem tud megújulni, bármennyire is erőlteted. Sőt! Az elavult, lejárt gondolkodásmód sem más, mint komfort zóna. 

Ha kilépsz a komfort zónádból ...

1. Bármi megtörténhet. 

Igen, szó szerint bármi, tehát kaphatsz hideget-meleget, sőt bizonyára mindkettőt meg fogod kapni, méghozzá kiélezett formában, mivel az adott helyzetben éppen erre van szükséged! Amit a komfort zónádban nem voltál hajlandó észrevenni, azt most itt, a zónán kívül, észre kell, hogy vegyél, különben nem lesz valódi változás!

Amikor a komfort zónádban tartózkodsz, a dolgok kiszámíthatók: ébredés, étkezések, kollégák, esti programok, családtagok, barátok, akikkel nap, mint nap találkozol: az életed látszólagos egyensúlyban van. Nem kell túl sokat gondolkodnod, bizonyítanod és különösebben nyitottnak sem kell lenned. Ismered a terepet, tudod, hogyan kell eljutnod egyik pontból a másikba, kinek mit kell mondanod, hogy szeressenek és egy olyan közegben élsz, melyben többé - kevésbé elfogadnak, bármit is teszel. 

Amikor kilépsz a komfort zónádból, kibillensz az egyensúlyodból is, amitől lehet, hogy először kétségbe esel, de ha kitartasz, az ősi, túlélési ösztöneid nyomban aktivizálódnak.

Ennek hatására kinyílik a tudatod! Abban a pillanatban, hogy az első lépést megtetted, már nem vagy ugyanaz az ember, aki addig voltál! Szó szerint élesebben hallasz, látsz, érzel, ízlelsz, kicsit mintha a vadonba kerültél volna. A felfokozott állapot hatására a teremtő erőd is felfokozódik és az események új értelmet nyernek. 

A tested is igyekszik persze alkalmazkodni: az első, felnőttkori komfort zóna kilépésem alkalmával egy napra váratlanul belázasodtam, a második alkalommal csúnyán kivörösödött és foltos lett az arcbőröm, a harmadik alkalommal pedig kiment a bal bokám!

Ezzel nem elriasztani akartalak, az új körülményekhez a testednek is alkalmazkodni kell, és a látszólagos "betegség" különben sem más, mint a test egyensúlyra való törekvése. 

2. Csak magadra számíthatsz. 

Ez talán ijesztően hangzik, de hidd el, nem olyan szörnyű a gyakorlatban. Éltem meg kilátástalan magányokat külföldön, voltak rossz napjaim, váratlan kellemetlen események, és időszakok, melyek hatására azt mondtam: "Na, ezt soha többet!"

Ezek az időszakok elmúltak, mert felülírták azok az élmények, amiket cserébe kaptam. Ha megtapasztalod milyen, amikor csak magadra számíthatsz, megtanulsz bízni az intuíciódban, és ha aszerint cselekszel, hosszútávon megalapozod a stabilitásodat. 

3. Ingyen önismereti tréninget kapsz. 

Ha nem a komfort zónádban vagy, olyan új tulajdonságokat fedezhetsz fel magadban, melyekről addig nem is álmodtál, de az is lehet, hogy addig a pillanatig azt gondoltad jobb lett volna, ha elő sem kerülnek! Szeretném felhívni a figyelmedet, hogy nem menekülhetsz önmagad elöl egy életen át, szembe kell nézned mindazzal, amit a komfort zónádban rejtegetni próbáltál.

Az önismeret nem arról szól, hogy gondolkodj pozitívan, mindenben a jót lásd, legyél mindig vidám és mosolyogj! (Az nem önismeret, hanem "spiri" maszlag!) Az önismeret sokkal inkább annak elfogadása és megélése, ami van. Ha rossz kedved van, akkor legyen az, ha valami fáj, akkor engedd szabadjára az ezzel kapcsolatos érzéseidet. A lényeg, hogy megéléseid legyenek, túlélések helyett! 

4. Értékelni fogod azt, amid van.  

Ha elhagyod a megszokottat, rádöbbensz arra, hogy ami eddig volt, nem is olyan rossz, hogy rengeteg mindened van, csak eddig nem értékelted, mert minden a lábad előtt hevert! Most, hogy távolabb kerültél dolgoktól és emberektől, valóban értékelni kezded őket. 

5. Magabiztosabb leszel. 

Ha jól csinálod, (és miért ne csinálnád jól?) megerősödik az önbizalmad. Új helyzetekkel, emberekkel, feladatokkal találod szembe magad - és a belső és külső nyomás hatására cselekedned, kockáztatnod, próbálkoznod kell. Ha péládul egy idegen országban vagy, muszáj megszólalnod az adott nyelven, különben lehet, hogy végérvényesen eltévedsz vagy esetleg munkát sem kapsz! Mersz hibázni! Végre! A legcsodálatosabb dolog! Hibázni és legközelebb jobban csinálni! Szuper! 

6. Toleránsabb leszel. 

Előbb - utóbb szemüveget váltasz, hiszen új emberek új történeteit ismered meg, akik talán éppen a nehézségeid könnyítésén fognak fáradozni vagy együtt éreznek veled a kihívásokban. Rádöbbensz, hogy mindenki a saját életének hőse, annak sikereivel és kudarcaival együtt.

Ha eddig feltételeztél valamit egy kultúráról, egy népcsoportról, egy bizonyos térségről vagy munkahelyről, most, hogy tényleges tapasztalatot szerzel róluk, megváltozik a véleményed. Ennek sem kell persze mindig feltétlen pozitívnak lenni, de így talán eddigi életeddel és környezeteddel leszel elfogadóbb és szeretetteljesebb. 

Ha például külföldre mész, megkóstolod az ételeket, italokat, felveszed a kultúrális szokásokat, egy időre eggyé válsz az ottani emberekkel, megérted őket, csupán azért, mert megismered a személyes történetüket. Ha a kellemetlenebb oldalát nézzük, akkor esetleg megéled milyen, ha kiközösítenek, vagy nem tudsz beilleszekedni. Ez viszont újfent a saját kultúrád és környezeted iránti toleranciát és szeretetet fogja erősíteni benned.

Röviden: megváltozik a nézőpont, melyből eddigi életedet szemlélted. 

7. Barátoddá fogadod az ismeretlent. 

Sokszor azért nem merünk kilépni a komfort zónánkból, mert nem tudjuk mi vár ránk. (Megsúgom: az egésznek éppen ez a lényege). 

Amint kiléptél, megtapasztalod milyen hatással van rád az elengedés. Következik a bizalom teszt, hiszen fogalmad sincs arról, hogy ezzel a lépéssel milyen események következnek be az életedben. Kockáztatsz! Optimista vagy, hiszen akkor nem is léptél volna ki (így van ez akkor is, ha éppen az önsajnálat fázisában vagy és minden kicsit kilátástalannak tűnik).

Úgy tekintintesz az ismeretlenre, mint egy friss fuvallatra, izgatott vagy, befogadó és ki mered engedni a kontrollt a kezedből. Rábízod magad az életre, mert valahol a lelked mélyén tudod, hogy mégiscsak jót akar neked, történjék bármi.

Sok sikert!