Kalandor NŐ

Biztos vagyok benne, hogy több helyen is, de én találtam egy kiválót! És ezt még garantálni is merem neked, amit azért ritkán teszek. Hidd el nekem, itt ízleni fog a kávé. Is. 

Szóval. A minap a mostanában egyre felkapottabb és vagányabb, nem mellékesen pedig egyre rendezettebb Gozsdu negyedben sétáltam.

Előtte azért a neten utánanéztem a Lisboa Pastry&Bakery-nek, csupa jókat írtak róla, így nagy elvárásokkal néztem az élmény elé.

Mindemellett az sem mellékes, hogy régóta álmodozom egy portugáliai utazásról, és úgy gondoltam, talán még inkább erősödni fog bennem a vágy, ha megkóstolok egy portugál származású jó kávét, egy helyi specialitás kíséretében. 

A kínálatban, a helyben és az ízekben nem csalódtam! Sőt! Még annál is jobb volt, mint amit vártam. 

A kávézó hangulatos és barátságos, bár én némiképp nagyobbra számítottam, őszintén szólva kicsinek találtam.

Amint belépek, azonnal kiszemelem magamnak a legjobb helyett, a nagy tágas ablak mellett. Ám ekkor egy kis csalódás ér, ugyanis rögtön látom, hogy a mosogatót fogom bámulni, ha ide ülök. Furcsa. És ami még annál is rosszabb: nem valami esztétikus látvány. Szerintem egyetlen vendéget sem érdekel egy kávézó vizesblokkja, mutogatni pedig nem trendi, ha esetleg annak szánták.

Tudom, hogy egy reggeliző - uzsonnázó helyen vagyok, nem pedig egy kifejezetten meghitt békebeli kávézóban, ahol órákat is eltölt az ember. De akkor is! Arrébb ülök hát, oda, ahol legalább a szebbnél szebb és gusztusosabb pékárukkal, süteményekkel szemezgethetek és még a látószögemben sincs a mosogató. 

Miután lepakolom a cuccaimat, kérek egy eszpresszót és egy csokis párnát

- annak ellenére, hogy sejtem ez utóbbi mekkora cukor bomba lesz és én, amennyire csak lehet, elkerülöm a finomított cukrot. A blog kedvéért azonban mindent! Cukormentes változatot ugyanis nem találok semmiből sem. Kár. Szóval odamegyek a pulthoz és ékes magyar nyelven kérem, amire vágyom.

A hölgy azonban figyelmeztet, hogy itt bizony "only in English" - azaz csak angolul lehet kérni. Újabb meglepetés. Tehát, ha anyukám szeretne ide beülni, akkor vagy engem magával visz vagy kézzel-lábbal kell, hogy mutogasson, ha akar valamit. Ez azért egy kicsit furcsa, globalizáció ide vagy oda.

Az sem mellékes, hogy a hölgy egyáltalán nem kedvesen teszi mindezt, és úgy tűnik, mintha egy mosolyra is képtelen lenne.

És valóban: a háromnegyed óra alatt, amit ott töltök, még véletlenül sem sikerül elmosolyodnia, pedig ez a vendéglátás alapja egy olyan helyen, ahol 550 forint egy csokis párna és 450 forint egy eszpresszó. Szerencsére, a másik hölgy ellensúlyozza kolléganője "mufurcságát", ő ugyanis sokkal kedvesebb. Erre azért jobban figyelni kellene, még akkor is, ha Magyarországon ez nem egyedi jelenség. 

Szóval "in English" kérek egy eszpresszót, de előtte elmegyek a mosdóba, amit szintén "in English" közlök is a hölggyel. Ennek ellenére, mire visszatérek, már ott vár a majdnem kihűlt eszpresszóm. Emellett a felszolgáló hölgy "elfelejtette" megkérdezni, hogy tejet, tejszínt kérek-e hozzá, de szerintem inkább csak nem volt kedve. Ott árválkodik hát az eszpresszóm magában, félig kihűlve. Mi lesz ebből?  - gondolom magamban, mielőtt bele kóstolok.  

Hihetetlen, de még így is isteni a kávé! Éppen olyan, amilyenre vágytam. Gratulálok! Ragyogóan kompenzálja a kissé kivetni való kiszolgálást.

És a csokis párna? A mennyekből való! Az állaga omlós, annyira nem is cukros és pont annyi csoki van benne, amitől telítődsz is, de fel is dob, ahogy a csokinak kell. Ráadásul még a sós ízt is érezni, tudod, azt a minimális adagot, amivel kihozzák az édes ízt. Lenyűgöző! 

Hirtelen eszembe jut, hogy kávézó kritikának ez nem lesz elég, kóstoljunk hát még valamit.

A pultban meglátok egy különlegesen szép bucit: kókuszos kenyérből készült szendvics sonkával és sajttal. Ez ám a kulináris kihívás! Lecsapok rá!

Ő is mennyei! Egy aprócska hiányérzetem van csak: a zöldségek jól kiegészíthetnék ezt a különleges ízvilágot, de így is fenomenális. 

Összefoglaló szösszenet: 

1. Jó lenne, ha a felszolgálók mosolyognának. Unott, nyomott arccal egy helyen, ahol ilyen magas színvonalú a pékáru és a kávé, szerintem nagy hiba ilyen kisugárzású személyzetet alkalmazni. 

2. Jó lenne, ha a felszolgáló tudná, hogy a mosdóban töltött idő kettő és tíz perc között szokott lenni, ami alatt pedig egy eszpresszó (is) kihűl. 

3. Jó lenne valamivel elzárni azt a nyitott pultot, ami miatt a mosogatót kell bámulni a legjobb asztalnál. 

4. Jó lenne tenni zöldséget a szendvicsekbe vagy legalább ajánlani hozzá. Láttam, hogy egy másik szendvicsben sem volt. 

5. Jó lenne, ha a felszolgálók közül legalább az egyik magyar lenne, akkor is, ha a külföldiek által oly sokat látogatott Gozsdu udvarban található a kávézó.  

6. Jó lenne az italos vitrint életre kelteni. Kávézó és pékség - számomra kissé nehezen fér meg a borral. Vagy lehet, hogy csak nevet kellene változtatni? Pastry, bakery and wineshop? Vagy csak látványosságnak szánták?   

7. Jó lenne egy-két dologból cukormentes változat is. Sokan kedvelnék.  

Ezzel együtt szuper reggeliző és uzsonnázó hely, és persze a könnyed, szendvicses ebédeket kedvelők is bátran kipróbálhatják. Azt éreztem, hogy bármit is ennék, az magas minőségű és nagyon ízletes lenne. Próbáld ki te is!