Kalandor NŐ

Kérdezte kétségbeesetten tőlem a bazáros, aki éppen beinvitált, hogy meghívjon a szokásos almateára. Megjegyzem, már megint nem ott vagyok ahol lennem kellene, nem ott vagyok, ahova menni akartam, de valami bevonzott a bazárba. 

„És mit fogsz írni rólunk? Ugye nem azt, hogy szexmániásak vagyunk?

Hidd el, nem mindenki szexmániás, azok a turistázók”. „Turistázók?” - kérdezem. „Igen, a turistázók, akik csak arra hajtanak, hogy szőke vagy és tudják, hogy úgysem maradsz sokáig, megdöntenek, aztán tovább mennek. És kérlek, nehogy azt írd, hogy ilyenek vagyunk, hiszen Törökországban 80 millióan élnek, nem egyforma mindenki. Nekem családom van, meg gyerekeim. Na, mondjuk az igaz, hogy előtte én is nagyon török voltam – mondja, és jót nevet.

„Neked egyébként milyen a tapasztalatod a török férfiakkal?

Negatív?” - folytatja tovább a kérdezősködést. „Nem, nem, korántsem, mondom lelkesen, csak egy gondom van: kedvesek, helyesek, és tényleg tudják, hogy mire van szüksége egy nőnek, de szerintem túl hamar elveszítik a lelkesedésüket, miután megszerezték a nőt.” - válaszolom. „Na, ezek a turistázók!” - kiált fel megkönnyebbülten. „Azokat kerüld el!”

(Sajnos egyébként azok nemcsak a török turistázók. A férfiak manapság nemzetközi szinten mindenhol túl hamar megkapják, amit akarnak, tőlünk, nőktől. Ez egy óriási hiba, amit elkövetünk, mert kétségbeesetten vágyunk a szeretetre és a szerelemre. Az érzelmileg éretlen, ám annál szemfülesebb férfiak pedig ezt kihasználják. A hiba ismét a nők készülékében van).

„És egyébként bojfrended van?”

- kérdezi egy huncut mosoly kíséretében. Elbizonytalanodom. Múlt héten még volt bojfrendem, de megbeszéltük, hogy egy ideig nem találkozunk (a szokásos férfi reakció, ha érzelem keveredik a szórakozásba) és ma – mivel kiderült, hogy hamarabb hazamegyek – este találkozunk és tisztázzuk, hogy mi a helyzet. Úgyhogy azt válaszolom: „Igen, van bojfrendem”. „Török?” „Igen, török”. „Fényképed van róla? Mutasd meg, majd én megmondom, hogy turistázó-e vagy sem!” Megmutatom a képet, alaposan megnézni, majd diadalittasan és kedvesen közli: „Ez korrekt! Ez rendes, nem turistázó”. Megkönnyebbülök! Én is így éreztem. „Csak egy gond van” – teszi hozzá. Jézus Mária mi lehet az?

„A gond az, hogy beleszerettél és biztosan te is megérintetted őt.

Ő azonban arra gondol, hogy úgyis hazamész, mit kezdjen most veled? Nem tudja megadni, amit szeretnél, inkább engedd el, ne találkozz vele többet, mert most kevésbé fáj. Ő valóban jó ember, mert meg akar téged óvni a felesleges fájdalomtól.

Sokkot kapok. Ezt meg honnan veszi? „Ha mégis úgy döntesz, hogy este találkozol vele - folytatja, akkor irányítsd úgy a dolgokat, hogy neked jó legyen! Tölts még el vele néhány kellemes órát, estét, aztán engedd el és ne okozz magadnak több fájdalmat”.

Olyan érzelmi intelligenciával mondja mindezt, és annyira helyénvalónak érzem a szavait ...

Elsírom magam.

Na, ezt nem kellett volna. Kétségbeesik. Gyorsan szól a barátjának, hogy a szőke lány Madzsarisztánból, akit behívott teázni, sírva fakadt attól, amit mondott. „Hagyd abba, kérlek, hagyd abba, gondolj arra, hogy ő biztosan nem sír!” – vigasztalnak most már ketten, olyannyira, hogy még a bazár ajtaját is becsukják, hogy senki ne lássa a könnyeimet, amiket igyekszem minél hamarabb letörölni. Megkönnyebbülnek.

Búcsúzóul a barát felajánlja, hogy este 10.30-kor bezár, és ha a bojfrendem szomorúságot okoz nekem, csak menjek hozzá, majd ő megvigasztal. Vajon ez az ajánlat miért nem lep meg? És erre most mit mondjak? Se igen-t, se nem-et nem akarok, csak örülhetek, hogy így vagy úgy, de ezt az estét sem töltöm magányosan.

Hát ilyenek a török férfiak …

Ha tetszett, lájkold vagy oszd meg! Köszi!