Kalandor NŐ

Ezzel az írással bizonyosan nem váltom meg a világot és nem ez lesz a legtöbbet letöltött cikkek egyike a mai nap a neten, de azért érdemes elolvasni, ha a lelked mélyén néha te is szeretnél gyenge nő lenni és a megoldást rábízni egy férfire. 

Tegnap ugyanis elindultam Bánkra, autóval, hogy két barátnőmmel (egy 30-as és egy 60-as szinglivel) találkozzak, és egy jót wellness-ezzünk, amikor útközben egyik pillanatról a másikra, elromlott az autóban az index.

Pánikba nem estem, de azért a rendőrök elkerüléséhez minden spirituális erőmet bevetettem (itt lenne egy mosoly jel). Szerencsére sikerült megúsznom, és minden bonyodalom nélkül kifordulni a körforgalomból, el a buszmegállóig, ahol felvettem a rám várókat, így az indexelést egy-két helyen lazán kihagyva, eljutottunk Bánkig.

A leparkolás már bonyolultabb volt, de gondoltam az elakadásjelző megteszi, indexelés helyett. Megoldottuk. Kissé megkönnyebbültem. Jöhet a fürdőzés - szaunázás - pletyi - kávézás, aztán indulás lett volna haza, de csak volna, mert az autó nem indult. Kész. Pont. "Ennek annyi" - gondoltam, miközben még egy furcsa zúgó hangot is hallottam, ami hasonlított ahhoz, mint amikor zárlatos valami. 

Egyikünk gyorsan segítséget kért a szállodából, aminek hamar meg volt az eredménye, megjelent a segítség, egy kedves fiatal srác, fiú, ember személyében. Az autót ő sem tudta beindítani, elment hát segítséget kérni. Ketten tértek vissza, de már rájöttem, hogy mitől van a zúgás. Hm. Izé és a többi: úgy felejtettem az elakadásjelzőt, amitől lemerült az aksi.

Most tényleg nagyon, de nagyon szőkének éreztem magam, pedig le van nőve a hajam és a Törökországból származó sokkoló szőkeségem ma már csak emlék.

Azt nem tudom, hogy a betolás és beizzítás hatására honnan keveredett oda a harmadik falubeli, egyébként a szálloda kávézójában felszolgáló legény, de az biztos, hogy nekem csak figyelemmel kellett kísérni az eseményeket, de az autó még mindig nem indult be. 

"Nincs más hátra, mint a bikázás!" A micsoda? Azt hittem rosszul hallok. Bikázás? Gondoltam én mindenre, de tényleg, hát végül is az igaz, hogy a két autó igencsak közel került egymáshoz bikázás közben, mindkettőnek szinte összeért az eleje. De hogy világosabb és hivatalosabb legyek: egyik autó aksijáról zsinóros csipesszel, áramot vezetünk másik autó aksijába. Ez a bikázás. Igy tettek a segítőim, és láss csodát: alig telt el néhány perc, az autó beindult. 

UTÓIRAT: Ez nem egy nagy sztori, tudom. De közben figyeltem magam és örültem annak, hogy gyenge nő lehettem, valaki, aki nem ért és nem is akar érteni mindenhez, főleg az autókhoz nem. Remélem nem fogok túl gyakran lerobbanni, de bikázáshoz, mindig férfiakat fogok hívni! Maradj hát erősen gyenge nő, fogadd el, hogy nem tudsz mindent, nem értesz mindenhez és bízz abban, hogy megérkezik a segítség. Egy órát töltöttek el azzal ők hárman, hogy haza tudjak jutni. Csak úgy. Beindult bennük a férfi ösztön: itt egy nő, akinek segíteni kell. Úgy láttam, szívesen csinálják. Lehet, hogy közben ők is férfinek érezték magukat. Én meg bíztam bennük. Jó érzés volt.