Szeretettel ajánlom az önbizalomhiánnyal küszködő, életunt, gyáva magyar férfiaknak (nem kérek az ítélkezés miatt elnézést) és az elkeseredett, férfit játszó, önmagában hibát kereső, magányos (sokszor a férfiak miatt is), szükségtelen udvarlási - manipulatív fogásokat tanuló (!) magyar nőknek. Igen, nekik, akik 35 fölött kétségbeesetten próbálnak a neten ismerkedni, mert ott talán még – szigorúan az ismeretlenség homályába bújva - szóba állnak vele a férfiak, ha pedig szerencséje van, még randira is elhívják. (persze lehet, hogy azt is a nőnek kell kierőszakolni).
Ime uraim, az egyszerű lépések, amik nem kerülnek semmibe, mégis oly sok nő arcára mosolyt fakasztanak:
Első perc: Nő kinézve – alapos, szúrós tekintet kíséretében
Második perc: Nő megszólítva. Ha a nő reagál, köszön, mosolyog, megáll, akkor jöhet a
Harmadik perc: Nő meginvitálása teára egy helyi teázóban vagy a bazárban. Amennyiben a nő igen-t mondd a meghívásra, bókok közepette
Negyedik perc: Nő bejelölése a Facebookon vagy bármelyik másik közösségi portálon, telefonszám csere
Ötödik perc: Nő meginvitálása vacsorára (vagy virág vásárlása azonnal! Ilyet is láttam!) miután bezár a bazár vagy letelik a munkaidő.
A 2. percnél, amennyiben a nő nem reagál, 10 perc múlva jön a másik nő. Történik ez mindaddig, kedves magyar férfiak, amíg valamelyik igen-t mond.
Sok mindent lehet mondani a török férfiakra – ami többnyire igaz is: erőszakosak, nyomulósak, „csak „azt” akarják”, „ha megkapják, tovább állnak”, „csak addig kedvesek, amíg meg nem kapják”, megbízhatatlanok, és így tovább, de egy valami biztos: a végsőkig kitartanak!
Ennyi. Ilyen egyszerű ismerkedni, török módra.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
