Egy újabb reggel, egy újabb rutin munka, úgy hívják reptéri transzfer. Lehet szeretni a munka ezen részét is, csak azért, mert én így döntöttem. Majd úgy intézem, hogy a szállodába hamarabb érjek, így ihatunk egy finom kávét a sofőrrel, vagy megállhatunk valamelyik szigorúan kopottas, útszéli, műanyagszékes étkezdében, ahol szuper a simit és a csáj - ott van a jó minden nem annyira jóban is.
A szállodába érve, a szókimondó vendégek vezér alakja, akiket a delfin sóra is én vittem, meglát, rám néz és azt kérdezi: „Ugye maga nem a Laura?” „Nem, nem én még mindig az Anett vagyok” - válaszoltam kicsit incselkedve. „Jaj de jó” - hangzott a válasz, „mert maga szimpatikus, maga nem lehet a Laura”.
Hm. Na, most erre mit mondjak? Azt, amit a „sohasem mondhatod a vendégnek” aranyszabályaként a fejünkbe vertek? Tudniillik, hogy izé, a vendégnek igaza van? Uram, Önnek igaza van! Magdolna nekem sem szimpatikus!
A panaszukat és a véleményüket nem rejtették véka alá, tudniillik, hogy fogalmunk sincs arról, hogy amennyiben egy utazási irodán keresztül kifizetik a nyaralásunkat, az iroda pedig telepített idegenvezetőt alkalmaz, akkor vajon miért nekik kellene a helyi, antaliai irodát felhívni (!) - ahol én megjegyzem csak törökök dolgoznak, hiányos angol nyelvtudással -, hogy megtudják mikor indul a reptéri transzferük! És arra is nehezen jöttek rá, hogy miért beszélnek így velük, csak azért, mert a kolléganőnek rossz napja van vagy fáradt! Én meg vagyok olyan bátor és azt merem mondani, hogy „nem csodálkozom rajta!” Miért is ne mondanám, ha így érzek és különben sem szeretem, ha semmi mást nem látunk a vendégben, csak a jutalékos rendszer biztosítékát!
Őszinteségemért és kedvességemért jutalmul kapok egy értékes ötletet, munkával kapcsolatban, és a lelkem mélyén örülök, hogy nem én vagyok a Magdolna és az élet ismét engem igazol, mert igenis vannak, akik értékelik azt, amit képviselek. Jóval kevesebben, de vannak. Azt nem mondtam, hogy az a tökéletes, amit én hiszek, érzek, gondolok vagy teszek. Nem! Erről szó sincsen! Az emberek csupán azt érzik, hogy jót akarok nekik, csak jót és semmi mást!
Megjegyzem Laura a varjak nemzetségéből származik.Ha te magad gólya vagy, soha nem fogsz tudni repülni a varjakkal, és ezt nem is kell erőltetned. Esetleg repülhettek egy irányba, de biztos lehetsz abban, hogy képtelen leszel csatlakozni a varjakhoz: más világban élnek, másként néznek ki, a lábuk sem olyan hosszú, mint a tiéd, ők feketék, te fehér vagy, te Afrikába repülsz, ők meg Kazahsztánba. Te nézed, ahogy ők repülnek együtt, te is repülsz, de más ritmusban, más érzésekkel, más sebességgel és aztán rájössz, hogy ez így nagyon jó neked, mert te gyönyörű, hosszú lábú, fehér szőrű gólyának születtél és ettől napról napra egyre jobban érzed magad.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
