„Anett, néha az az érzésem, hogy te egy másik bolygón élsz!
- mondta az egyik kedves(ebb) kolléganőm, azon a szép, nyári 40 fokos napon, az antaliai reptéren, VIP-kre várva. Felcsillant a szemem: „Tényleg? Nagyon jó! Örülök, ha így látod, mert én egyre jobban érzem magam azon a másik bolygón és semmi kedvem csatlakozni ehhez a bolygóhoz (és a többi kolléganőre mutattam)”- válaszoltam. Valószínűleg tetszett neki, amit hallott, mert alig láthatóan ugyan, de elmosolyodott.
Aztán a munka végeztével, ők, akik többségben voltak azon a számomra ismeretlen és érdektelen bolygón, elmentek együtt vásárolni. Nem csatlakoztam, hiszen miért töltsem azokkal a drága perceket az életemből, akik nem fogadnak el és nem szeretnek? Felesleges.
Szóval elmentek, és én fellélegeztem: csend van a lojmanba, jógázhatok egy kicsit. Hozzá is fogtam, de fél óra múlva nyílt az ajtó és csak annyit hallottam: „Anett, visszajöttünk”. Rendben, semmi gond, ti úgyis azok vagytok, akiket kedvelek, csak nem értem, hogyan tudtok a másik bolygósokkal sokáig lenni egy légtérben. Sebaj.
A nappalira egy rövid ideig kínos csend ereszkedett, majd az egyikük annyit mondott:
„Anett, végül rájöttünk, és már régebben mondani akartuk neked, hogy az egész csapatban te vagy itt a legnormálisabb! Egyébként meg nagyon vigyázz arra, hogy kinek mit mondasz!” Ez a vallomás olyan szívből jövő volt, hogy meghatódtam rajta. Oly sok magányos este után, amit Antaliában bolyongva töltöttem el, azt gondolva – még mindig(!) -, hogy biztosan velem van a baj, csupán azért, mert már megint nem tudok és nem is akarok beállni a sorba! Egy sorba, ahol a rosszindulat, a közöny, a versengés és az önutálat a mérvadók. Köszi, de nem kérek belőle.
És tessék: kaptam az élettől egy újabb ajándékot
– két ember elismert és a szívébe zárt és bebizonyosodott, hogy azon a bolygón mégsem vagyok egyedül. És tudjátok mit? Lehet, hogy a kitartásom és a bátor elhatárolódásom őket is átrepítette az én bolygómra! Ki tudja ...
Szösszenet: soha, de soha ne gondold azt, hogy valami baj van veled, csak mert van kialakult értékrended és tartod magad hozzá, és képes vagy felismerni bizonyos „sorokat”, melyekbe erkölcsileg nem szabad, lehet, érdemes beállnod!
Ha nem állsz be a sorba, annak lehet, hogy átmeneti magány az ára, de ha minél többen így gondolkodunk, egyszer csak megtelik a másik bolygó is.
(A képen látható bohókás hölgyek voltak azok, akik átjöttek az én bolygómra).
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
