Kalandor NŐ

Mivel besokalltam mindattól, amit a médiában hallottam menekültekről, terroristákról, robbantgatásokról és fenyegetésekről, ezért úgy éreztem valamit tennem kell. Igy született meg egy energiaállítás ötlete, azért, hogy gyógyítsunk a kialakult helyzeten, magunkon és tisztábban lássuk mindazt, ami körülvesz bennünket.   

Hogyan kell elképzelni az energiaállítás és mi alapján működik?

Induljunk ki abból, hogy minden energia. Ha kimondasz egy szót, gondolsz valamire, cselekszel: energiát használsz fel vagy éppen energiát hozol létre. Az, hogy a szavakat milyen energiával mondod ki vagy milyen energiával cselekszel, te határozod meg: beszélhetsz örömmel, dühvel, szomorúsággal, félelemmel és így tovább. A cselekvéseidre és a gondolataidra ugyanez érvényes. Ezzel egész életedben, megállás nélkül, energiamezőt hozol létre.  

Amikor eldöntöttem, hogy energiaállítást tartok a világban kialakult helyzettel kapcsolatban, akkor ezzel a gondolatommal teremtettem magam körül egy mezőt. Az állításhoz emberekre volt szükségem, nyilván informálnom kellett őket az ötletemről. Aki úgy döntött, hogy eljön, ugyanazt a szándékot fejezte ki, mint én. Ezzel az energia összeadódott: azonos volt a szándékunk. 6 ember ugyanazt akarta, így az én gondolati energiám meghatszorozódott. Ettől felerősödött az energiamező és annak hatása is. Igy tudtunk dolgozni. Az azonos szándék hatására. 

Összefoglalva: szükség volt egy döntésre a részemről, emberekre, akik támogatják ezt a döntésemet. A döntés meghozatala által az Univerzum is azonnal működésbe lépett. A közös szándéknak elképesztő ereje van. 

A legjobb természetesen az, ha elmész egy ilyen állításra és megtapasztalod. 

Hogyan történik az állítás?

Az állításokon semmilyen sémát vagy szabályt nem szoktam követni, a pillanatban maradva, az intuíciómat követve választom ki a szerepeket és irányítom a szereplőket. Fontos, hogy egy adott helyzetben mit éreznek, hova állnak egymáshoz képest és milyen gondolatok fogalmazódnak meg bennük. A beszédet a lehető legkevesebbre kell szűkíteni, mivel a lélek más eszközökkel beszél. Sokkal inkább az érzések, semmint a szavak útján. 

Azt, hogy ki milyen szerepet kapott, szándékosan nem árultam el, nehogy az eddigi információk és a személyes meggyőződések, vélemények befolyásolják őt az állításban. 

A világ színpadáról a következő szereplőket választottam ki:

1. USA - Amerikai Egyesült Államok. 
2. Szíria
3. Terroristák: ISIS, Alkeida
4. Média
5. Menekültek

Megélések az egyes szereplőkre lebontva: 

USA:

Egy magabiztosan álló, helyzetében nem mozduló energiát tapasztaltunk. Stabilan állt, miközben a többiek többnyire rá fókuszálva mozogtak a térben. Egyértelmű volt, hogy a szálakat ő mozgatja, szilárdan és teljes meggyőződéssel.

Az őt megtestesítő szereplő a következőket mondta:

""Erősnek és stabilnak érzem magam."

"Szíria és a terroristák a szövetségeseim."

"A terroristák áldozatok(!), őket könnyen le tudnám teríteni." 

"A menekültek áldozatok, úgy érzem, mintha valamitől meg kellene védenem őket."

"Pozitív a viszonyom a menekültekkel." 

"Szükségem van a menekültek figyelmére."

A folyamat egy bizonyos pontján az USA-t játszó szereplő lehajtotta a fejét, ami egyértelműen szégyenkezésre utalt. Amikor megkértem, hogy mondja ki: "Szégyellem magam", azt a visszajelzést kaptam, hogy ő nem érzi ezt a szégyent. A teste viszont egyértelműen jelezte. (Mivel az állítások alkalmával a test a legerőteljesebb szenzor, biztos vagyok benne, hogy a szégyen meghatározó jellege az USA energiának. Gondoljuk csak végig: a nagy, erős USA vajon mikor vallaná be akár önmagának is, hogy mindaz, amit tesz, szégyenteljes? Egyébként mindaddig, amíg be nem állítottam mögé a médiát - lásd következő bekezdés -, az USA egyedül érezte magát). 

Média

Ez a szereplő kicsit később került az állításba, szándékosan beállítottam az USA mögé. Hirtelen hányingere lett és bizseregni kezdett a teste, ezzel jelezte, hogy érzelmileg meglehetősen instabil és inkább szeretné mindazt, amit tapasztal, kivetni magából.

A következő mondatokat kapta: "Utálom magam, hányok magamtól. Legszívesebben elsüllyednék." (Úgy tűnik a médiának legalább van önkritikája és némi lelkiismerete). 

A szereplő nem szívesen nézett egyébként a terroristákra, de a menekültekre és Szíriára igen. (Nyilván az ő életükbe a média egyfajta misszionáriusként/megmentőként könnyedén beavatkozhat, így rengeteg nézőt és figyelmet vonz magához. Manipulál minket az (ál)együttérzés és sajnálat által, amiből ténylegesen csak ő nyerészkedik).   

Terroristák

A terroristákat nagyon zavarta Szíria. "Minek állnak a képbe? Zavar. Érzem, hogy dolgunk lesz egymással" - mondta. A terroristák képviselője először a menekültek, majd Szíria felé fordul, de egyébként nem találja a helyét. Az USA nem kelti fel a figyelmét, de annak örül, hogy a menekültek beálltak a képbe. (Személy szerint sokkal erősebb kapcsolatot vártam az USA és a terroristák között. Egy következő állítás alkalmával ezt a viszonyt valószínűleg mélyebben megnézzük majd, hiszen rengeteg helyről hallani, hogy ők pénzelik a terrorszervezeteket. Ez esetben nem éreztem az összefonódást).  

A terroristák képviselője a médiát látni akarja, de nem érinti őt meg. Úgy érzi, hogy Szíriának szeretne valami jót tenni(!), egyébként meglehetősen sokat bolyong ide-oda, de ha Szíria mellé áll, akkor legalább úgy érzi, hogy "kell valahova." Érdekes, hogy azt mondja: "Mindenkit össze akarok fogni". (A terroristák mintha küldetést teljesítenének a robbantgatásokkal. Könnyen előfordulhat, hogy a kiképzés során ezt sulykolják beléjük). 

Menekültek 

A szereplő, amint beáll a mezőbe, nagyon feszült lesz, nyomást érez a mellkasában. Kívülállónak érzi magát, mégis rá kell látnia mindenkire. Az ő szerepe a háttérben van, de jelentős szerep. A terroristáktól menekülni akar. Mozgástere van. Érzése szerint egyfajta bástya szerepet is betölt. Elgondolkodtató a helyzete, de nem tudja hova tenni magát. A médiát egyértelműen szövetségesének érzi és védelmezi. Nagyon bölcsnek érzi magát. Irritálják a terroristák. 

Szíria

A menekülteket érzi mentsvárának, egyébként első lépésben kissé távol, de az USA mellé áll. Ha a menekültekre néz, örömöt érez. Ha a terroristákra, akkor dühös lesz, ha az USA-ra, akkor félelem keletkezik benne. Egy ponton Szíria azt mondja: "Ez az enyém, nem adom!" (Nyilvánvalóan a hazájára gondol, az anyaföldre, amit el akarnak venni tőle). 

Az energiák további mozgatása érdekében, betettem az Igazságot a mezőbe (lámpa formájában). Ekkor fordulat következett be. 

Szíria hirtelen könnyezni kezd, aminek hatására megkérem, hogy mondja ki: "Eleget szenvedtem már", miközben az USA felé fordul(!). Szíria képviselője úgy tűnik mélyen megéli a fájdalmát. 

A terrorista úgy érzi ettől nem lesz tisztább a helyzet, és a következőket mondja: "Lehet, hogy ez a valami (az Igazság) már nem él?". Újra felerősödik a terroristában, hogy nem tartozik sehova, nem találja a helyét. Megkérem őt, hogy mondja ki a következőket: "Ki vagyok használva. Eszköz vagyok". Erre a következőket reagálja: "Na, ne már!" Meglehetősen hevesen tiltakozik, de igaznak érzi a szavakat. 

Számára egyébként a legfontosabb szereplő az Igazság! "Az igazság az enyém!"- mondja. Mindig vele, illetve mellette akar állni. A végén hozzátette: "Örülök, hogy velem vagy!" (Újabb megerősítése annak, hogy a terroristák mélyen meg vannak győződve arról, hogy az Igazság nevében cselekszenek). 

A menekültnek nem lettek az Igazságtól világmegváltó érzései. Amikor beraktam elé az Igazságot, az nagyon zavarta, mert úgy érezte, hogy nem tudja a világmegváltó terveit kifejteni. A következőket kell mondania: "Engem átvertek". Ő is, hasonlóan a terroristához, hevesen reagál, de igaznak érzi a mondatot. Megérinti őt, valami határozottan "leesik" neki. (Itt egyébként gyanút fogok a menekülteket illetően. Valóban úgy tűnik, mintha szent küldetésüknek tekintenék Európa "meghódítását", de nem rossz szándék vezérlik őket!). 

Közben a média megállás nélkül az Igazságot nézi, és állítása szerint nem tudja róla levenni a szemét. (Jó szándékú, naiv emberek, agy mosottan - ez a benyomásom a médiáról a képviselő által).

Az erőszakosnak tűnő USA mintha kicsit kibillenne a magabiztos állapotából: "Az Igazság az ellenségem akar lenni? Lehet, hogy ez tényleg csak egy használati tárgy?" Fordulat akkor következett be benne, amikor leültettem a szereplőket. Ekkor olyan erőt érzett, amely mindenek felett áll. 

A menekült továbbra is világmegmentőnek érzi magát! (Döbbenetes! Vajon mit beszéltek be ezeknek az embereknek?)

Hirtelen újabb változás történik: a média pontosan beáll az USA-val szembe, a mező másik végébe. Ezen a helyen Békét érez, így ezzel az energiával dolgozunk tovább (A végén érdekes dolog történik, engem is megtéveszt a média azzal, hogy "béke nagykövetté" nevezi ki magát, miközben igazán senki nem hiszi el neki, hogy ő elég erős lenne ehhez, a menekülteket kivéve! Már a megbeszélés résznél vagyunk, amikor kimondatom vele: "Engem átvágtak. Én is mindenkit átvágtam"). 

Innentől a Békéé lesz a főszerep, a figyelem ráirányul. 

Az USA nem tud a békével azonosulni, azt mondja hisz is benne, meg nem is. Közben Szíria, aki minden szereplő közül a legmélyebben éli meg az érzéseit, tovább sír, és azt mondja, nem akar arról beszélni, hogy mi zajlik benne. Engedem, hogy megélje az érzéseit, segít neki a tisztulásban. Ennek hatására azonban az USA megmozdul (!), kikerül a magabiztos, stabil pozíciójából és beáll Szíria mögé, támogatni azt! (Személy szerint az USA-t rosszabbnak vártam! Inkább láttam tehetetlennek, kicsit lemondottnak és passzívnak, naivnak, de erősnek az állításban, mintsem önelégültnek és világmegmentőnek, ahogy eddig vélekedtem róla. Mintha ő sem lenne tisztában a dolgokkal, mintha ő sem tudná, hogy ténylegesen mi zajlik, de állja a sarat. Mintha ő is irányítva lenne??? Azzal, hogy kimozdult Szíria felé, nagy lépést tett).  

Közben a menekültek húzódnak a Béke felé. Megtámogatom a Békét, mert a szereplők, főleg az USA, hangsúlyozzák, hogy nincs ereje, nem érzi őt erősnek, szép a máz rajta, de gyenge. 

A terrorista a Békét (mikor kitárt karokkal állt) inkább áldozatnak érezte, semmint valódi erőnek.

A szereplők közül Szíria lép ki először a folyamatból, ami nekem azt üzeni, hogy a legkevesebb beleszólása van a folyamatokba. 

Utána kiengedem a Békét is, aztán a terroristát és az USA-t.

A menekülteket játszó szereplő viszont kicsit mintha beleragadt volna a szerepébe, és nem akarja megemészteni, felfogni, hogy őt átvágták! Valamint - és ez rendkívül érdekes - úgy érzi, mintha egyfajta háló vagy láthatatlan fátyol lenne a mező fölött. (A megbeszélésen ez újra szóba kerül, és én csak annyit vetek a papírra: Háttérhatalom. Ezek szerint igen nagy a valószínűsége annak, hogy létezik!). Egyébként, amikor egy rövid meditációban megkérem, hogy kerüljön vissza a középpontjába, embereket lát, akik össze-vissza szaladgálnak és káoszt érez magában. A szerepből úgy tud kijönni, hogy a következő megerősítést kapja: "Elfogadom magam a bennem lévő káosszal együtt". 

Véleményem szerint az állítás megerősítése volt annak, amit az eseményeken mélyebben elgondolkodó emberek egyébként is éreznek. Elképesztő volt érezni az agymosást és ártatlan emberek profi félrevezetését. Az állítás ezzel együtt azt is megláttatta, hogy bizony a személyes történeteink összeadódnak és visszatükröződnek a világ eseményeinek formájában. Ezért elengedhetetlenül fontos, hogy önmagunkat gyógyítsuk. Ezt a csúnya valóságot mit teremtettük!

Nem mellékesen pedig azt szeretném mondani, hogy köszönet az 5 belevaló csajszinak/hölgynek (lásd kép), akik idejüket és energiájukat nem kímélve segítettek neked, nekem, hogy tisztábban lássunk. Sikerült! (A képen látható lámpa az Igazságot szimbolizálta).  

A megbeszélés végén rájöttünk, hogy "csak" az Igazságot energiaként megjeleníteni nem volt elég, ahhoz, hogy kiderüljön a színtiszta Igazság vagy Isteni Igazság. Legközelebb azt keressük majd. 

KÉRLEK, NYOMJ EGY TETSZIK-ET ÉS OSZD MEG, ha úgy érzed (ezt a lenti F betűre kattintva teheted meg). Örülnék, ha ezek az információk minél több emberhez eljutnának. A felelősség a mi kezünkben van azáltal, hogy melyik lehetőségnek adunk energiát: a háborúnak vagy a békének. Döntsd el, hogy mi az igazabb: a hangos szócséplés vagy a mély megélések. Eszerint kattints. Köszönjük!

Ha szeretnél ilyen jellegű állítást tartani vagy engem hívni, írj a transzformacio@gmail.com e-mail címre.