Úgy éreztem, hogy tovább nem bírok a tükörbe nézni, és lenőtt, „seszínű” tincseimet bámulni, így bementem egy kuaförhöz, érdeklődni az árak iránt. Amint beléptem, hárman körbeugráltak, ránéztek a hajamra és mondtak egy összeget, aminek hallatán azt hittem dobok egy hátast, úgyhogy sarkon fordultam…
„Anett, néha az az érzésem, hogy te egy másik bolygón élsz!
- mondta az egyik kedves(ebb) kolléganőm, azon a szép, nyári 40 fokos napon, az antaliai reptéren, VIP-kre várva. Felcsillant a szemem: „Tényleg? Nagyon jó! Örülök, ha így látod, mert én egyre jobban érzem magam azon a másik bolygón és…
Szeretettel ajánlom az önbizalomhiánnyal küszködő, életunt, gyáva magyar férfiaknak (nem kérek az ítélkezés miatt elnézést) és az elkeseredett, férfit játszó, önmagában hibát kereső, magányos (sokszor a férfiak miatt is), szükségtelen udvarlási - manipulatív fogásokat tanuló (!) magyar nőknek.…
Egy újabb reggel, egy újabb rutin munka, úgy hívják reptéri transzfer. Lehet szeretni a munka ezen részét is, csak azért, mert én így döntöttem. Majd úgy intézem, hogy a szállodába hamarabb érjek, így ihatunk egy finom kávét a sofőrrel, vagy megállhatunk valamelyik szigorúan kopottas, útszéli,…
Töredelmesen bevallom: előfordul, hogy hajlamos vagyok a merevségre, de abba könnyedén beletörődtem, hogy Antáliában szinte lehetetlen és egyben felesleges is előre tervezni! Ma este elindultam blogolni - laptoppal, kölcsön pólóval és jegyzetfüzettel a táskámban – és az első néhány méter után…
Nem, nem írtam rosszul, ez így - két n-nel és csupa nagybetűkkel - maga a SZÜNNET!
Van ilyenkor dínom – dánom, összegyűlnek nagyok és kicsik, hangosan szól a zene – kizárólag török klarinét és dobok, visszhangzik az egész környék – a kisfiút körbemetélték! Igen, ez nemcsak egy titkos, csendes…
Kérdezte kétségbeesetten tőlem a bazáros, aki éppen beinvitált, hogy meghívjon a szokásos almateára. Megjegyzem, már megint nem ott vagyok ahol lennem kellene, nem ott vagyok, ahova menni akartam, de valami bevonzott a bazárba.
